BodyGabor.hu
nyelvi preferencia: Hu ✔ | En
 Vadászat kis rókára (1972)

Vadászat kis rókára
rendező:
Bódy Gábor



Ez a film Bódy Gábor egy demonstrációja volt. Azt demonstrálta, hogy egy vágószoba filmes szemeteséből random előhalászott híradó snittekből is lehet filmet készíteni, ha az ember ismeri a filmnyelvet.

Bódy ezt tette, egy aznapi híradó eldobott film darabjaiból vágott össze filmet.
A filmen tüntetők láthatóak, és rendőrök, és vadászok, akik kis rókákra vadásznak. Egyik vadász belerúg egy kis rókába.

Bódy mindenki számára érthető, egyértelmű, és roppant drámai sztorit hozott ki az eldobott filmszalag darabokból.
Benevezte egy külföldi film fesztiválra, és díjat is nyert vele.

A film sajnos, elveszett. Ezzel együtt, fontos részét képezi Bódy művének, lévén, hogy filmnyelvi tanulmányt is készített belőle.

- - - idézet belőle, ábrák nélkül:

VADÁSZAT KIS RÓKÁRA
(SZINTAKTIKAI CSOPORTOK)


Egy etűd, amelyet általánosságban a "strukturális film" kategóriájába sorolnának, célja szerint azonban egy előadás illusztrációjára készült. Az előadás a jelentés-tulajdonítás elméletét ismertette '72-ben a budapesti Egyetemi Színpadon. (Ezt az elméletet bővebben egyetemi diplomamunkámban fejtettem ki "A filmi jelentés attribuciója 'címmel.) Az illusztrált tétel lényege röviden:

A jelentés-tulajdonítás a filmben is izoláció,és új csoportosítás kettősségében történik.

Minden egyes filmfelvétel az értelmezés számára gyakorlatilag végtelen sok fogódzót nyújt (nevezzük őket indexeknek), amelyek egy konkrét és meghatározatlan jelentésben artikulálatlanul megférnek.

J° (a b c d . . . ) = aktuális jelentésszint

A narratív-leíró kontextusban a forma artikulációja a felvételek tér-időbeli egymásravonatkoztatását célozza, az ennek megfelelő indexek kiemelésével (ismétlésével). Ez a jelentés topo-kronologikus foka (J1), amely eltérhet az aktuális jelentéstől.

tk (a b c d . . . )


- - -
kihagyás
- - -

... [folyt]

Minthogy a film 1973-ban részt vett a Biennale de Paris vetítésein és ott elveszett, szükséges rövid leírása:

a képsor talált anyagokból lett összeillesztve, a TV-magazin snitt-kosarából (elhullott anyagából) válogatott ki három, hasonlóan artikulált felvételszériát:

a) tüntetések (köztük fiatalkorúak)
b) markológépek (egy ipari bemutató filmből)
c) kinetikus-geometrikus tévészignálok

A szériák váltogatását követően a képsor végére egy olyan felvétel illeszkedett, amely mind formájában, mind tartalmában eltért a megelőző szériáktól:

x) őszi tarlón egy kölyökróka igyekszik egérutat nyerni a vadász elől – a vadász hátára akasztott puskával üldözi – amikor beéri, nagy erővel belerúg, hogy a kis róka felperdül a levegőbe (kivágás egy vadászati tudósításból).

Bár formailag ezt semmi nem indokolta, a nézők nagy része igyekezett a beállításnak valamilyen szimbolikus, elvont jelentést tulajdonítani, vonatkozásban az a) b) szériákkal:
pl.: a protestálókkal a rendőrök úgy bánnak el, mint a kutyákkal, a védtelen emberi követelésekkel szemben a technika brutális elnyomóként lép fel stb.

A példafilm értéke konceptuális, bármikor, más elemekkel is megismételhető, mint ahogy az sem szükséges, hogy a szériák közötti azonosságot és különbséget vágással (montázzsal) artikuláljuk, elvégezhető egy beállításon belül is.

Ahogy Kulesov "alkotó földrajz"-kísérlete a J' jelentést reprezentálja, a Moszjukin-kísérlet, illetve Eizenstein montázselmélete a jelentés J2 fokát, úgy ez a kísérlet a J3 szeriális-komplex jelentés reprezentációja.

J \ J2 és J3 jelentés-fokok történetileg és logikailag is levezethetők egymásból. A jelentésfokozatok egyúttal az artikuláció
alapformái is.