A film a két világháború között Magyarországon készült home-movie-k köréből dolgoz fel néhányat. Az anyagokat újsághirdetés útján gyűjtöttük be. A feldolgozás a második tekintet elvét a képanalízis technikailag kifinomult módszereivel viszi végbe (Crass-kamera: Tímár Péter és Németh György). Egyes középen perforált Pathé 9,5 mm-es és igen megrongált 8 mm-es anyagokat csak kézi munkával, kockáról kockára továbbítva lehetett megmenteni. Ilyen módon egy utolsó pillanatban elvégzett restaurációs munkának is felfogható a film. A restauráció a hangtartományban néhol ironikus rekonstrukció: a szereplők szájmozgását egy süketnémákat oktató tanár segítségével leolvastuk, és a képre szinkronizáltuk. Ahol az olvasat nem volt pontos, természetesen saját fantáziánkat hívtuk segítségül. A film egyéb hangkollázsát eredeti dokumentumokból állítottuk össze.