Kutya Éji Dala - Bódy Gábor a gravitáció középpontjában
(1. rész)
in English |
a cikk fejezetei:
::::: mi a titok?
Ha valaki azt mondta volna neked 1983-ban,
hogy ez az utolsó nagyjátékfilmje ennek a különlegesen tehetséges, forradalmi és új és fiatal művésznek, Bódy Gábornak, akkor úgy dermedtél volna meg, mint egy gyerek, aki megtudja, hogy a szülei sosem térnek haza, mert volt nekik ez a balesetük, vagy mi: egy karakterlánc, csak betűk, amik a legsötétebb mérget szállítják. De lévén, hogy ha megígérjük, hogy nem nyúlunk semmihez, akkor az idő az összes rétegével örökké való, elérhető - csak ugranunk kell, csak egy ugrás - mint visszalökni a lemezjátszó karját bármely gyönyörű pillanathoz. Micsoda lehetőség! Micsoda trip - máris!
Micsoda remek nap! Az ember általában nem szereti, ha megmondják neki, hogy ez és ez a film nagyon jó. A magyar film akkoriban már elérte a '80-as évekbeli csúcsát, csomó film volt, amik közül nem egy kifejezetten jó volt. Viccesek, érdekes voltak, néha felkavaróak, de mindenképp ablakot nyitottak a valóságra. Simán mondták azt akkoriban, hogy szeretem ezeket az új magyar filmeket. Volt azonban valami, ami még újabb volt, és rengeteget hallottad emlegetni. Minden idősebb barátod, ismerősöd erről az új művészről, Bódy Gáborról beszélt, akinek a filmjei olyanok voltak ..., hogy semmihez nem lehetett hasonlítani őket. Ezek az ismerősök olyanok voltak, mint akik a Dűnében visszajöttek a sivatagból, és azt hajtogatták, hogy "Muad'Dib, Muad'Dib, Muad'Dib". Ez Bódy Gábor volt.
Rövid kis vonatút volt. Kábé 12 perc. Mégis, ez egy másik város volt, és a vonatok csak óránként jártak, vagy hogy. Nem volt semmi célunk, csat át akartunk ruccanni, hogy csináljunk valamit, igyunk egy sört például. Szerencsés módon a vonaton Robival és Attilával találkoztunk, akik már vidáman söröztek. Mondták, hogy már megittak egyet, és hogy a Kutya Éji Dalát mennek megnézni. Kellemes délután volt. Akkor még nem tudtad, hogy egész életedben emlékezni fogsz rá. 
Vagy 20-30 percet késtünk. A közepébe csöppentünk bele. Éppen a katona és a nő veszekedése ment az almafa alatt a vörös fényben. Ez már abszolút a közepe volt. Aztán jöttek a Super-8-as felvételek, valami eszméletlen jó zenével "Europa ist Amerika" - olyan volt, mint a Kraftwerk. Annyira-annyira észvesztően ÚJ és izgalmas volt! Egyszerűen elképesztő! Véletlenül belekóstoltál valami ismeretlenbe, aminek az ízét nem tudod kiverni a fejedből, és többé nem is karod! Annyira mámorító és mély volt.
Amikor kijöttünk, még mindig világos volt. Nem tudtuk, mit láttunk, csak azt, hogy fantasztikus élmény volt. Ez már nem csak egy újabb "ablak" volt a valóságra. Szörnyen lemaradottnak érezted magad, mint aki a világot csak egy ablakon keresztül bámulhatja. Ugorni akartál! Elfelejteni az összes üveg réteget, amik elvágnak a valóságtól, egyszerűen fejest akartál ugrani az élet mélységeibe és misztikumába.
Mit láttál? Talán kísértetet, mint Hamlet? Miről szólt ez a film? Mi volt a története? Mitől volt annyira lelkesítő? Nos, néhány ember számára ez csak egy film - és ez így rendben is van, és nem is lehet megváltoztatni. Most, 26 évvel később (!) plusz trilliószor nehezebb volna beszélni róla, megpróbálni megvilágítani, hogy miért figyelemreméltóan különleges és gyönyörű mű ez a film ... teljesen reménytelen lenne ... hacsak ... Hacsak nem láttad a saját szemeddel :)
Egy Godard-film megtekintése, mint például az annyira szép Hímnem, Nőnem messze nem ilyen nehéz, hiszen a 60'-as évek valósága Franciaországban egy legális időréteg - és ma is visszaidézhető, nem úgy, mint Budapest 80'-as évei, melyek egy megfoghatatlan abszurd világhoz tartoznak, ami már rég elsüllyedt.
Ezzel együtt, hogy fogalmunk legyen arról, mennyire kivételesen nagyszerű film a Kutya Éji Dala, elég arra gondolnunk, hogy ezután a film után mennyire mindenki valami ilyesmit akart csinálni. Ott volt, bárki tetszőleges mértékben és módon lemásolhatta, s mégis, az 80'-as évek hátralevő részében, és a 90'-es évek során senkinek sem sikerült akár csak közel ilyen filmet is létrehoznia. Sem egy olyan filmet, ami ennyire jó. Hogyan lehetséges ez? Mi a titok? Egy új technika talán? Igen - mondhatni :)
következő fejezet: a film harmadik dimenziója
a cikk fejezetei: