BodyGabor.hu
nyelvi preferencia: Hu ✔ | En
filmvilág logo a Filmvilág jóvoltából
böngéssz a FILMVILÁG archivumában

Mit akar a Mozgókép Innovációs Társulás?

Dárday István
Filmvilág folyóirat 1989/02 11-12. old.

A Mozgókép Innovációs Társulás 1987. május 28-án kezdte meg működését. Az új műhelyben 1988 augusztusáig – önálló produkcióban (például videóátírás 35 mm-es filmre) – a következő filmek készültek el: Hartai László – Dér András: Szépleányok, Zsigmond Dezső – Erdély János: Jelölöm magam, Dárday István – Szálai Györgyi: Mozgóképanalízis (Videófolyóirat 1. szám), Wilt Pál: Leletek alulnézetből, Gyarmathy Lívia – Böszörményi Géza: Faludy György, Grunwalsky Ferenc: Egy teljes nap, Ács Miklós: Sőn és grósz, Xantus János: Rock Térítő. A Társulás, a Rock Térítőn kívül az 1989-es februári Magyar Filmszemlén kívánja bemutatni a Hat bagatell című összeállítást (Jeles András, Tarr Béla, Bódy Gábor, Dárday István, Fehér György, Wilt Pál főiskolai filmjeiből), Gyarmathy Lívia – Böszörményi Géza: Őrizetbevételét meghosszabbítóm című, háromrészes dokumentumfilmjét a recski táborról, Szobolits Béla portrésorozatát a négy kizárt párttagról (Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán, Lengyel László) és Zsigmond Dezső–Erdély János: Ez zárkózott ügy című filmjének 2. részét. A Mozgókép Innovációs Társulás produkciójában jelenleg Hartai László-Dér András, Zolnay Pál, Vitézy László, Grunwalsky Ferenc, Gulyás Gyula–Gulyás János és A.A. Szerebrenyikov ukrán rendező forgat új filmet. A műhely kezelésében, 1989 január végén, február elején nyílik meg Budapesten az újjáépített Kinizsi mozi, amely ez időtől a Mozgókép Innovációs Társulás bemutató filmszínháza lesz.

 

 

A feledésbe merült előzmények drámaisága

 

Az ötvenes éveket követően a filmkultúrában a Szociológiai filmcsoportot című, 1968-as kiáltvány volt az első írásos dokumentuma a kulturális szemléletváltás igényének, amelyet megszületése nyomán azonnal intézményes kudarc követett: az elképzelést – ahelyett hogy integrálta volna a filmgyártás – a Balázs Béla Stúdióba száműzte a szakmai és kultúrpolitikai vezetés. Ennek nyomán a kísérleti műhelyben számos jelentős mű született ugyan (lásd a magyar dokumentumfilm nagy korszakának filmjeit A határozattól a Nevelésügyi sorozatig), de a mozgóképkultúra perspektívájáért felelős filmgyártási sturuktúra érintetlen maradt. A tartalmi törekvések és a szervezet közötti éles ellentmondás számos alkotót feloldhatatlan konfliktus elé állított.

A hetvenes évtized elején fiatal filmalkotók, esztéták, társadalomtudósok és a film iránt elkötelezett, különböző hivatású szakemberek tág csoportja, az uralkodó nézetektől radikálisan eltérő szemszögből kezdett filmről, filmterjesztésről, mozgóképről gondolkodni és cselekedni. (Lásd a Nevelésügyi-sorozat alkotócsoportjának, a Filmnyelvi-sorozat alkotócsoportjának, a BBS Közművelődési Csoportjának, a Film és Társadalom kutatócsoportnak, a Filmgyártási, Filmforgalmazási és Közművelődési Kutatócsoportnak, a K3 alkotócsoportnak a tevékenységét.) Ennek lényege a játékfilmgyártásra és mozira leszűkített filmgyártást felváltó, differenciált, társadalmi funkciókra és a technikai fejlődés várható perspektíváira épülő és szerveződő filmgyártási, terjesztési és befogadási rendszer-szemlélet.

A különböző hatalmi szféráknak az egyes csoportosulásokat egymás ellen kijátszó technikája, a vélt és valódi nézet- és érdekellentétek, a csonkult nyilvánosságszerkezeten alapuló intézményesen táplált önazonosság-tudatvesztés, a filmszakmának az érvényesülésért folytatott küzdelemben egyre inkább elmocsarasodó etikai állapota állandó érték- és személyiségromboló tényezőként kísérte végig a változtatni akarók mindennapjait, amelyben az alkotó kulturális tevékenység nem természetes állapotot, hanem heroikus erőfeszítést és önpusztító áldozatot jelentett.

E távlatos újragondolás (és az erre épülő cselekvés) két évtizednyi erőfeszítésének legkirívóbb kudarcai az alábbiak voltak:

a./A film és társadalom viszonyának elemzéseire épülő elodázhatatlan filmszakmai reform részeként, a teljes filmterjesztési rendszer radikális átalakítását sürgetve jött létre a társadalmi forgalmazás koncepciója, amely a film szórakoztató funkcióit nem megkérdőjelezve, a nyilvánosságszerkezet reformját erősítendő kívánta a mozgóképet (elsősorban a forgalmazatlanul kallódó dokumentumfilm-értékekre támaszkodva) a politikai szervezetekben, az oktatásban, a lakóhelyi és munkaközösségekben szervezetten és intenzíven hasznosítani. (V.ö. A társadalmi forgalmazás iskolai modell-kísérlete; Közművelődési Filmhét Pécsett, a film iskolai felhasználásának országos konferenciája Kecskeméten.) Az elképzelés történeti gyökerét Grierson híres mondása jelzi: több hely van a mozin kívül, mint a mozin belül.

A társadalmi forgalmazás gyakorlati koncepciójának megvalósításán dolgozók több éven át tartó akrobatikus erőfeszítései – a konkrét eredmények és (pozitív) miniszteri állásfoglalások ellenére – a filmszakma számos csoportjának cinikus mosolya kíséretében felmorzsolódtak a Művelődési Minisztérium kulturális stratégiák hiányától kongó folyosóin és tárgyalótermeiben.

b./ Dokumentarista alkotók a Filmművész Szövetségen belül 1981-ben átgondolt stratégiai háttérrel és konkrét programmal Dokumentum-játékfilm szakosztály létrehozását javasolták, hogy a hetvenes évtized legmarkánsabb irányzatának a szövetségben képviseletet, elméleti és kritikai fórumot, a létrejött műveknek szervezett formában elemzési lehetőséget és publikációt teremtsenek.

A „Budapesti Iskola” néven külföldön és belföldön egyaránt elismert filmes korszak elemzése nemcsak filmtörténeti, szakmai-politikai szempontok miatt volt indokolt. Az egyes alkotók-rendezők további munkájához illetve a gyártási struktúra számára levonandó konzekvenciákhoz szükséges műhelymunka ugyanis túlmutatott egy dokumentumjátékfilmes szakosztályban részt vevők érdekein. Az egész szakmának szolgált volna fontos tanulságokkal a mozgóképkultúrával kapcsolatban.

Ennek a szakosztálynak a létrejöttét a Filmművész Szövetség a formális demokrácia eszközeivel megakadályozta, a munkához a feltételeket nem teremtette meg. A munka azóta is elvégzetlen maradt: a tisztázás helyett a zűrzavar állapota konzerválódott.

c./ Több stúdióalapítási kísérlet kudarca után, 1980-ban filmalkotók és társadalomtudósok csoportja létrehozta a Társulás Stúdiót, amelyet vitathatatlan művészeti, gazdasági és egyéb eredményei ellenére a magyar filmszakma a politika páncéltestébe bújva 1985 júniusában két hét leforgása alatt megszüntetett. (A stúdió alapítói voltak: Antal László, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Dárday István, Fehér György, Gombár Csaba, Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Mihályfy László, Schlett István, Szálai Györgyi, Papp Zsolt, Tarr Béla, Vitézy László, Zolnay Pál.)

 

 

Megsemmisülés után újabb esély

 

Két dokumentum a Mozgókép Innovációs Társulás megalakulásának idejéből: Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató levele:

 

„Kedves Dárday elvtárs!

 

Megbízlak, hogy a mozgóképgyártásnak, terjesztésnek és befogadásnak egységes rendszerével foglalkozó modell – kísérleti formában való – megvalósítására, program-tervezetet dolgozz ki. A programot 1986. októberére kell elkészíteni azzal a feltétellel, hogy megvalósítása 1987. januárjával induljon.

A kidolgozó munka feltételeként a Filmfőigazgatóság rendelkezésedre bocsát a gyártási modell előkészítéséhez 1.200.000,–Ft-ot, a filmterjesztési program kialakításához 300.000,– Ft-ot és a speciális, a befogadás tartalmi eredményeit vizsgáló metódus létrehozásához 300.000,– Ft-ot.

Jelen levelemmel egyidejűleg felkértem a Mafilm vezetőit, hogy a Mafilm I. telepén e munka elvégzéséhez – melynek anyagi fedezetét a Filmfőigazgatóság biztosítja – bocsássanak rendelkezésedre egy szobát városi telefonnal és teremtsenek lehetőséget arra, hogy Csaba Ágnes adminisztrátor rendelkezésedre álljon teljes munkaidőben. Budapest, 1986. május 28.

 

Elvtársi üdvözlettel: Kőhalmi Ferenc”

 

 

Részlet abból a levélből, amelyet Dárday István intézett a Film- és Tévé-művészek Szövetségének vezetőihez és tagjaihoz:

 

„A Társulás Stúdió megszüntetése mindmáig megoldatlan konfliktus a filmszakma életében. Személyes tragédiák, pályafutások megtörése, progresszív törekvések megvalásulási lehetőségeinek elzárása, rossz közérzetek, stb. fűződnek e félresikerült döntéshez.

A mozgóképről való speciális gondolkodás formái, a sajátos filmkészítési módok, s az ezeken alapuló elméleti törekvések megtermékenyítő és katalizáló hatásuk ellenére mindig is háttérbe szorultak a filmiparon belül; a magyar filmgyártásban az utóbbi másfél esztendőben létrejött anarchikus állapotok s a filmipari szempontok eluralkodása következtében a törekvések helyzete véglegesen ellehetetlenedett.

Magyarországon ezek a törekvések, a filmkultúra permanens megújításának egyik sajátos útjaként a sok közül, körülbelül 15 éves sokirányú, következetes elméleti és gyakorlati munkára tekintenek vissza (lásd például: a dokumentarizmus kibontakozása, a dokumentumfilmek forgalmazási formáinak felvetése, a Budapesti iskola létrejöttében való közreműködés, a társadalmi forgalmazás koncepciójának kidolgozása, a Társulás Stúdió létrehozása, kábeltévé és videóprogramok egyfelől; másfelől ezzel kölcsönhatásban a Bódy Gábor nevével fémjelezhető filmnyelvi mozgalom, vagy a filmklubokat megújító törekvések stb.)

Ezeknek a munkáknak a nagy részére kíván épülni az a Programterv, amely egy szervezeti egységen belül, a 80-as évek társadalmi valóságával szinkronban kívánja továbbfolytatni és továbbfejleszteni a megkezdett munkát: a mozgókép gyártásának, terjesztésének és befogadásának egységes rendszerét kísérleti jelleggel megvalósítani.”

 

 

A Mozgókép Innovációs Társulás programja

 

A Mozgókép Innovációs Társulás vizuális termékeket, illetve műveket gyártó, menedzselő és forgalmazó kísérleti műhely, amely a vizuális kultúrával kapcsolatos elméleti kutatásokkal, forgalmazási tevékenységgel, kulturális vállalkozásokkal és üzleti törekvések megvalósításával foglalkozik.

 

Céljai:

– a mozgóképben rejlő újszerű kifeje-zési formák és módok megvalósításához szükséges kísérleti műhely folyamatos működtetése, amely a mindenkori társadalmi valósággal szinkronban a mozgókép gyártásának, terjesztésének és befogadásának egységes rendszerében működő alternatívákat kívánja kimunkálni;

– többfunkciós profilmozi kialakítása és működtetése a gyártó műhely keretein belül, amely hatékonyan segíti elő a mozgókép mozin belüli és mozin kívüli terjesztését, és melyben központi szerepet kap az ifjúsági film- és videóízlésének;

– mozgóképnézési szokásainak – a nemzeti és egyetemes filmtörténeti értékek alapján történő – kialakítása;

– a mozgókép területén fellelhető innovatív törekvések- felkutatása és támogatása;

– aktív részvétel a mozgókép megváltozott társadalmi szerepének és feladatrendszerének elméleti és gyakorlati tisztázásában, illetve az ebből adódó konzekvenciák tudatosításában;

– a videó és az új képi médiumok gyakorlati bevonása a vizuális kultúrába, a megjelenésükből fakadó új lehetőségek felkutatása és felhasználása a gyártás és a terjesztés területén egyaránt;

Mozgóképanalízis címmel olyan oktatási és közművelődési, nem profitelvű célokat szolgáló vizuális videófolyóirat rendszeres szerkesztése és terjesztése, amely a mozgókép és a társadalom viszonyának publicisztikai és elméleti szintű elemzésével foglalkozik;

– olyan üzleti vállalkozások kezdeményezése és menedzselése, amelyek hozzájárulnak a mozgóképművészet állami finanszírozásához; illetve kiegészítik azt;

– az innováció és a kísérlet a pályakezdés két alappillére. A M.I.T. alapcélja, minden „elsőfilmes” indulási nehézségeinek megkönnyítése a Társuláson belül, illetve más műhelyeknél tervezett filmekhez szükséges vizuális bizonyítóanyagok elkészítésének finanszírozásával.

 

Epilógus

 

Ma, amikor a gazdasági létbizonytalanság majd minden társadalmi réteget fenyeget, amikor a futballbunda izgalmas ügyével sem félrevezethető tömegek kétségek között várják a határozott, értékre és teljesítményre épülő, a nemzetet megtartó gyakorlati koncepciót, nyilván nem gondolhatjuk mi, filmesek, hogy nincs fontosabb a vizuális kultúránál, a videó-és filmművészetnél. De a kultúrára nem építeni a jövőt, a kultúra nélkül féllábú gazdasági óriásban bízni: rövidlátó, nemzetpusztító szemfényvesztés. A mozgókép pedig a kultúra szerves része, amely sok tekintetben egy demokratikus szocializmus jövőjéhez – más művészeti ágak mellett – éppen a legfontosabb tőke, a szellemi tőke előállításának alappillére.

Ennek a szellemi tőkének felhalmozásában kívánunk saját romjainkon és másokén, az eredményeket és értékeket őrizve, analitikus módon, saját eszközeinkkel szerves részévé válni az egésznek.



filmvilág logo böngéssz a FILMVILÁG folyóirat archívumában ! ♥ :)