Bódy Gábor ezen írása a '87.es katalógusban jelent meg, amúgy Nyugat-Berlinben keletkezett, 1983-ban, egy ottani kiállításhoz. Bódy ebben az írásában megfigyelhetjük, hogyan vizionálta a kibontakozóban lévő következő kor (a VIDEÓ korának) vizuális kultúráját, amelynek mondhatni, az evangelistája volt.

MI A VIDEÓ?

– a work in progress –

Az elmúlt 15-20 évben a videó a művészek és a teoretikusok körében inkább definíciós kísérletek tárgya volt. Létrejött egy technikai mítosz, amely kultikus environmentekkel vette körül az eszközt mint kultikus tárgyat, s (gy szimbolikusan elhatárolta alkalmazási lehetőségétől. Ellenkező végletként egy hatalmas potenciál kínálkozott: ez elől az aktuális kifejezési kedv vagy ijedten visszahúzódott, vagy pedig megszédült lepkeként egyenesen a lángjába zuhant.

fotó a '87-es katalógusból

Ennek a beállítottságnak a viszonylag olcsó berendezések elterjedése véget vetett. A gátak megnyílása a videó mindenoldalú alkalmazását vonja maga után. A mítoszból jól ismert, meghitt realitás lesz. Amikor 1973-ban A végtelen tükörcső c. videóinstallációmat forgattam, inspirálóan hatott rám az a mód, ahogy ez az eszköz egyszerűen és végérvényesen rögzíti a dolgokat. Most, 1983-ban keresem a lehetőségeit annak, hogy minél gyakrabban és minél személyesebben dolgozhassam videóval. Tudatában vagyok, hogy sokan csak zenei vagy képzőművészeti tevékenységük kibővítését látják a kazettában, mások számára pedig főleg a dokumentáció és a demonstráció hatékony közege.

A magam részéről azonban én remélem, hogy irodalmat csinálhatok vele. Ez végső soron nem jelent mást, mint egy új nyelv felszabadítását képek, szavak és zene szabad természetéből fakadóan kötetlen egymás mellé rendelése által. Egy olyan nyelv felszabadítását, amelyet eddig a mozi és a tévé tömegkultúrája formált és részint deformált is. Most a szekularizált irodalomhoz és a képzőművészethez hasonlóan személyessé válhat, s ezzel magától értetődően a tömegkultúrát tevékenyen inspiráló tényezővé is.

Kötetlenség és intimitás: ez a kettősség és ami vele együtt jár: a visszatérés a moziterem szennyéből, a múzeumok és galériák rideg berendezettségéből abba a meghitt körbe, ahol a monitor mögött bárpult és pálma áll, előtte pedig kényelmes fotelek; ez a két dolog adja számomra az ilyen új kultúrának a fényét. A monitoron zajló műsor nem kizárólagos, hanem a baráti együttlét egyik fontos alkotórésze. (Olyan irodalom, amelyet egyidejűleg többen is olvashatnak. Azonban mégsem többen 3 -7 személynél, különben újból színház vagy installáció lesz.)

A nyelv kötetlenségéhez hozzátartozik, hogy különösképpen nem tartjuk magunkat a – és gyakran egyúttal puritán – előírásokhoz. Azok, akik a videóból szerzetesrendet akarnak csinálni, jobban tennék, ha sajt-sörgyártással foglalkoznának.