Bódy Gábor titkos története
Bódy Gábor Magyarországon a hetvenes és nyolcvanas években nemcsak a legtehetségesebb, legnagyobb hatású fiatal filmrendezőnek számított, hanem legendás figura is volt. Szerelmei, éjszakai botrányai csakúgy nagy izgalmakat váltottak ki, mint a kommunista Magyarország hivatalosságaival való küzdelme.
Ez az ígéretes, érdekes pálya akkor kerül különös fénybe, amikor 1985. október 24-én apja jelenlétében munkatársai rátörik a lakása ajtaját, és megtalálják őt fölvágott erekkel, holtan.
Személye a filmrendezésen túl minta is volt az egykori Magyarországon. Azt mutatta, hogy a szürkeség és szervilizmus világában lehet valaki független, sőt deviáns, mégse tudják megállítani. Ki se meri tagadni a hivatalos szocialista Magyarország, mert annyira fontos, tehetséges. Halála után komolyan fölmerült a kétely az effajta karrier kivitelezhetőségében. Gyilkossági teóriák terjedtek el, a közvélemény nem akarta elfogadni azt a magyarázatot, hogy önkezével vetett véget az életének.
Még érdekesebb fénytörést pedig akkor kapott ennek a harminckilenc éves korában meghalt embernek az élete, amikor a kilencvenes évek második felében kiderült, hogy Bódy Gábor "Pesti" fedőnévvel 1973 óta a magyar titkosszolgálat szerződéses ügynöke volt.
Húsz év telt el, és még mindig nem tudjuk, miért szabott ki magára halálos ítéletet, hogyan tévedt el, miközben az európai filmművészetben figyelemre méltó alkotásokat hagyott maga után.
A Történelmi Hivatalban kutatók azt mondják, a munkadossziéja erősen hiányos, s bár kétkötetesként regisztrálják, a második kötetnek nyoma sincs. A beszervezési dosszié hozzáférhetetlen, vagy eltűnt.
Az egykori tartótiszt hallgat. Egy ilyen nagy tehetség tragikus, véres pusztulása esetében kivételt tehetne, de ehhez lelkiismeret-furdalás, tisztázási szándék kellene, ami Magyarországon nem jellemző. A "szakma" többi valamikori mestere sem nyilatkozik.
A barátok, ismerősök, kollégák a kikért személyi anyagokból kiválogatják, összerakosgatják a darabokat, amelyekből így sem lesz egész.
A "Pesti" fedőnevű titkos megbízott (fn. tmb.) például 1976-ban, miután Mannheimben Bódy Amerikai anzix című filmje elnyeri a 25. Internationale Filmwoche legjobb elsőfilmes alkotónak járó nagydíját, Bíró Ivettel, az akkor legtekintélyesebb magyar filmszakmai folyóirat főszerkesztőjével meglátogatja Kölnben Kovács Andrást, aki ösztöndíjas, és a Budapesten Konrád György körül szerveződő ellenzéki kör egyik tagja. A tmb.-t Bíró Ivettre kifejezetten ráállították, mert a főszerkesztőnő Konrád György legközelebbi bizalmasa. Ez az ellenzéki kör egyre érdekesebb a titkosrendőrség számára.
Vagy: Bódy Budapesten a fiatal filmalkotók stúdiójában (BBS) kísérleti csoportot alakít, igen korai felismeréssel kompjuterfilmet (Pszichokozmoszok) készít, mindezzel ingerelve a konzervatív szocialista kultúrpolitikát, ugyanakkor "Pesti" fn. tmb. az általa nem becsült riválisairól negatív tartalmú jelentéseket ír.
Morzsák, foszlányok vannak, a tel-jes történet azonban a képzeletünk játékszere.
Talán Bódy ezért lett ügynök. Bele akar szólni a politikába. Ha valamit hasznosnak tart, segíti. A titkos feladat mégis nyomasztja, sérti a szépreményű alkotó egyre erősödő önérzetét. "Pesti" pedig méltatlankodik, hogy tanácsait, ajánlásait nem fogadják el.
Bódy abban reménykedik, hogyha tényleg világhírű lesz, legalább békén hagyják, levedlik róla a múlt, és nagy lendülettel dolgozik a siker érdekében, közben "Pesti" titkos jelzéseivel meghiúsít egy ellenzéki akciót (ellentábla elhelyezése a Velencei Biennálén), és Konrádék "elhárításához" is hozzájárul.
Bódy második nagyjátékfilmje, a Nárcisz és Psyché 1981-ben a Budapesti Filmszemlén megosztott első díjat nyer, de "Pestit" megbízói lustaságáért korholják. Ő iszákosságával (egyre rendszeresebben és egyre több alkoholt fogyaszt) védekezik.
Bódy házasságot köt magyar származású, nyugatnémet állampolgár menyasszonyával, aki hamarosan teherbe esik, így "Pesti" úgy véli, oldott egyet a kötésen: nem tagadhatják meg tőle az útlevelét akkor sem, ha nem teljesíti titkos feladatát, hiszen családja van "nyugaton".
Bódy pályázata sikeres, megkapja a DAAD Berliner Künstlerprogram ösztöndíját. A pályázathoz mellékelt önéletrajzát a következő mondattal fejezi be: "Elhatároztam, hogy életemet a továbbiakban is a szabadságnak, a szerelemnek, a művészeteknek és a tudományoknak szentelem."
"Pestivel" a magyar titkosszolgálat alkalmatlanságára való tekintettel megszünteti a hálózati kapcsolatot.
Bódy örül, de senkinek se vallja be, hogy ő volt "Pesti".
(Egy családi levelet úgy ír alá, hogy "az egynevű Gábor".)
Berlinben felszabadult, úgy érzi, övé a világ. A művészkocsmák állandó vendége. Belakja Nyugat-Berlint, gyarapodnak a barátok, még a pincérek is úgy fogadják, mint otthon.
Szimbolikus, hogy ekkor születik meg a fia.
Szinte haza se kell mennie, az ösztöndíj letelte után taníthat a nyugat-berlini DFFB-n. A család is vele él, Nyugat-Berlin a második otthona.
Szeretne azonban otthon is filmezni. ("Európai akartam lenni", írja később a búcsúlevelében.) Most, amikor már "Pestit" nem várják a titkos összekötők, Bódy nyugodtabb lélekkel dolgozna Magyarországon.
Valamikor ebben az időben jelentkezik nála egy rajongó ifjú. Keletnémet, szőke, filmesztétaként mutatkozik be. Azt, hogy a fiatalember a következő években, amikor újra meg újra felbukkan, kettesben, erdőkben tett séták közben akar beszélgetni vele, Bódy a környezetének azzal magyarázza, hogy az illető romantikus homoszexuális, aki reménytelenül szerelmes belé. A legközelebbi barátoknak elárulja, hogy a filmesztétának pisztolya is van.
E pisztollyal fölszerelkezett, természet szerető filmesztéta léte, valamint a további fejlemények arra engednek következtetni, hogy "Pesti" nem veszett el, csak átalakult. A magyar titkosszolgálat dosszié formájában (nem volt szokatlan módszer) átadta ügynökét a keletnémet társszolgálatnak, amely egy idő után igényt is tartott az illető aktivizálására.
Bódy ("Pesti") már erősen zsarolható volt. Ha kiszivárogtatják titkát, nemcsak ellehetetlenítik a környezete szemében, de nincs az a német producer, aki pénzt adna egy ellenséges ügynöknek filmre.
Mindenesetre Magyarországon a következő (később utolsó) nagyjátékfilm, a Kutya éji dala elég gyorsan elkészült. A Bódy által ábrázolt világ széthulló, különböző agresszív elképzelések színtere. Maga játssza el az egyik főszerepet, ő az álpap. A film tartalma egyáltalán nem tetszett a hivatalos magyar politikának, mégis adtak rá állami pénzt. A nem szakmai kritika azonnal és hevesen nekitámadt, viszont a hivatalosságok bár megtehették volna, nem akadályozták a film kijutását az úgynevezett "nyugati" országokba, úgyhogy a berlini filmfesztiváltól a montrealiig nagy sikerrel mutatkozott be.
Miféle játék volt ez?
Ennyit ért ez az ügynök?
Milyen megbízatásokat közvetített a keletnémet filmesztéta? Lehet, hogy csak apró dolgokról volt szó, azonban Bódy ebből is megértette, hogy nem szabadulhat. Soha.
Az átláthatatlan és kétes manipulációknak egyszerre lett katalizátora és áldozata.
Ő akarta. Vagy nem?
Ez lett belőle.
Valerij Brjuszov regénye nyomán megírja a Tüzes Angyal című forgatókönyvet: helyszín a tizenhatodik századi Németország. Megvalósításához sok német pénz is kellene, de nem gyűlik. (Lehet, hogy már tudják is a titkát, azért nem?)
A frankfurti repülőtéren egyszer lekési a kölni csatlakozást. Dühében porrá zúzza egy üzlet kirakatüvegét. Ideggyógyintézetbe szállítják, a felesége gyorsan kihozza. Senkinek sem szabad megtudnia az esetet. Egy őrültnek nem adnak pénzt filmre. (Akkor inkább azért ne adjanak neki, mert őrültnek tartják, és ne azért mert ügynök?)
Az alkohol nagyon beleszól az életébe. Ha Budapestre utazik, már a repülőn berúg, és megérkezése után napokig tartó ivászat következik.
Befejez egy újabb forgatókönyvet (Psychotechnikum), tele van tervekkel, például egy összeurópai Bauhaus-filmet is szeretne csinálni. Ismerőseinek, barátainak egy része utóbb se talált semmi gyanúsat a viselkedésében, mások viszont később egyre csak sorolták a zavart elmére valló eseteket.
(Érdekes apróság: egy korábbi élettársi kapcsolatából született lánygyermekét, aki évek óta velük él Németországban, elküldi a gyerek időközben New Yorkba "disszidált" édesanyjához. Mintegy elrendezi sorsát.)
Egy videofilmjét (Walcer) október 24-én mutatja be a német WDR televízió Lyrics című műsorában.
Ugyanezen a napon budapesti lakásában egy Nyugat-Berlinben tanuló vietnami tanítványától ajándékba kapott svájci bicskával némi eredménytelen nyiszatolás után akkora rést vág könyökhajlatban az erén, hogy még mielőtt elvérezne, szívembóliában meghal.
Csak másnap találják meg.
Mindenki, aki ismerte és szerette, döbbent és tanácstalan.
Csaplár Vilmos
a cikket a szerző megkérdezése nélkül "emeltük" át, de jóhszeműen, a cikk a NOL archivumában itt érhető el:
http://nol.hu/archivum/archiv-385435-198090
