Udo Kier – Bódy Gábor barátja
Az idő roppant különös módon működik, kezdve ott, hogy valójában nem is létezik. Csak úgy és csak azért jön létre, mert minden mozog – állandó mozgásban van. Az időt csak mint statikusat ismerjük, állapotképekkel, pillanat-felvételekkel. Nem mozog, és csak mint az állapotok közti különbség jelenik meg. Az időt a világ összes molekulája, atomja és elektronja hozza létre, játék közben…
Udo Kier-t legutóbb az Urániában láttuk – láss csodát, egy Psyché vetítésen. A színpadon elmesélte, hogyan találkozott barátjával, Bódy Gáborral.
1975 volt, a helyszín pedig Mannheim, a filmfesztivál. Bódy Gábor az Anzix-ot vitte ki, nulladik nagy-filmjét. Udo Kier már totál híres volt, világhírű. Barátjával látványosságot alkothattak, ahogy a fesztivál valamely pontján ott ücsörögtek kettesben. Mert a barátja Fassbinder volt, a rendező, aki ugyancsak világhírű volt.
Ekkor volt, hogy egy fiatal srác, óriási kisugárzással odasétált hozzá – Udo Kier-hez. Nem kettejüket szólította meg, és nem mondta, hogy “á, mester!”. Direktben Udo Kier-t szólította meg. Azt mondta:
Filmet akarok csinálni veled!
Létezik-e ennél komolyabb ajánlattétel két filmes művész között? Aligha!
Fassbinder egyből vette a lapot, és becsmérlő megjegyzéseket tett a fiatal avantgárdra. Kábé olyasmit mondhatott, mint “ezek csak beszélnek”… Udo Kier nemcsak művész volt, nemcsak színész, hanem Fassbinder barátja. Egy dögös, bombázó avantgárd srác. A féltékenység jogszerű volt, és természetes :)
Fassbinder megjegyzése talán némi megtorpanást okozhatott volna Bódy Gábor és Udo Kier barátságának robbanásszerű kitörésében… De, ahogyan Udo Kier mesélte, abban a percben mondták be, hogy:
És a FESZTIVÁL NAGY DÍJÁT KAPJA…
az Amerikai Anzix, Bódy Gábor filmje.
Udo Kier ekkor kacsintva ránevetett Fassbinderre, és azt mondta:
Látod ? :)
Udo Kier ezután Budapestre látogatott. Egyből beleszeretett a városba. Ő ugyanúgy budapesti, ahogyan mi. Számára Budapest a város, ahol Bódy Gáborral és barátaival éltek és alkottak. A város, ahol a Psyché készült, élete filmje.
Mert Udo Kier azt is elmondta, hogy a Psyché számára “a film”, és hogy hiába készített 150 filmet, melyek közül a legtöbbet meg sem nézi, maximum késő este, valami finom vörösbor mellett, a Psyché volt “a film” az életében.
Így gondoljunk Udo Kier-re, most, ennél a város végét jelző táblánál, mint Bódy Gábor barátjára, akivel megcsinálták Európa egyik legnagyobb dobását – a Psychét. De persze nemcsak a film számít, hanem a barátság, az élet – az élet minden perce.
Udo Kier szerepelt Jancsó két filmjében is, mivel itt volt, Budapesten, és Bódy még nem tudott filmezést nyújtani neki – nem tudta lekötni. Jellemzőbb azonban a fotózás, amit Vető Jánossal csináltak. Az tiszta avantgárd művészet volt. Udo Kier a metróban – á la “underground” :)
Udo Kier nemcsak együtt dolgozott Bódy Gáborral. Volt bennük egy olyan művészi, kozmikus spirituális közösség – barátság :) –, ami csak művész és művész között jön létre, és csak a legfinomabbak között…
Magunk mögött hagytuk a várost... utazunk tovább... – az időben – immár nélküle... de jó utat kívánunk neki is, az ő útján...