Kutya Éji Dala - Bódy Gábor a gravitáció középpontjában
(6. rész)
in English |
a cikk fejezetei:
::::: video a filmben
Bódy Gábor nagyon büszke volt, hogy videót és Super 8-as technikát is alkalmazott e filmjében. Vajon miért? Miért volt ez olyan nagy dolog? 
Új technikák alkalmazása - ez lett volna az? Nem, egyáltalán nem (a Super-8 eleve nem is volt új). A különféle formátumok alkalmazása számára sokkal inkább egy újfajta látásmód alkalmazása volt. A videóban az volt a lényeg, hogy segítségével az underground művészet terén kutatást tudott végezni, underground zenekarok koncertjeinek felvételével. Nem is kis vállalkozás volt ez, jellemző Bódy Gáborra. A videó azt az eszközt jelentette számára, amely segítségével olyan mélységeibe hatolhatott az underground kultúráknak, ahova a mozi 35 milliméteres kutató-eszköze sosem juthatott volna be. A videó eljutott ide, és megragadhatta a valóságot - és a videó alkalmazása révén ezt a valóságot a nagybetűs vászonra tudta kivetíteni (olyan volt ez, mint gyöngyöket felhozni extrém mélységekből). A mozi általában le van maradva a valósághoz képest - plusz a 80'-as évek elején a videó egy nagyon új dolog volt. Ma bárki, aki koncertre megy, visz magával egy kis handycam-et. Akkoriban ez még teljesen új volt. Akkoriban ha egy-egy koncertről mozgókép felvétel készült, nagy dolog volt - a zenekar számára. Ha egy tévécsatorna úgy döntött, hogy érdekli egy zenekar, felvételt készítettek. Ez az jelenti, hogy amikor látsz egy együttest a tévé képernyőjén, amikor már híresek. A videó ilyen formán egy forradalom volt - Bódy Gábor úgy dönthetett, hogy felveszi a barátait - ami a művészet történetének írásával volt egyenlő. Nem csoda, hogy a videó jelentőségét a könyvnyomtatás felfedezéséhez fogható találmányként értékelte.
VHK (Vágtázó Halottkémek) az inspiráció fő komponense volt a számára. A csillagász, aki egyben punk is, komoly szociográfiai jelentőséget hordozó motívum - a kör bezárul - a legalsóbb társadalmi réteg a legmagasabbal találkozik, és egyforma negatívan reagálnak a valóságra - elégé komoly tünet egy Bódy Gábor típusú kutató számára, hogy fúrásokba kezdjen. Egy zenekar, amely olyan 
koncertet ad, ami a teliholdkor üvöltő kutyákra emlékeztet (:)), komoly alap-komponensként kínálja magát egy szocio-dokumentarista projekt számára. Amikor az első felvételt nézed a filmben, könnyen lehet, hogy azt nézed éppen, ami az egész film-projektet elindító élmény volt Bódy számára.
A videó lehetővé tette a számára, hogy egy addig láthatatlan, földalatti, alternatív ("parallel") kultúrát megjelentessen a vásznon. Ez nemcsak művészettörténeti jelentőséggel bír - de a filmnek is egy olyan hatalmas energia-töltetet ad, amivel nézők eladdig nemigen találkozhattak.
Rengeteget beszéltünk már arról, hogy komponensek ütköznek e filmben - nos, a két legnagyobb komponens, ami az ütközési tesztekben részt vesz, nyilvánvalóan a hivatalos kultúra (a szocializmus) és az alternatív kultúra (az emberek, művészek kultúrája). A videó alkalmazásának köszönhetően az alternatív kultúra a hivatalos kultúra mellett jelenhet meg a vásznon, amely összehasonlítási lehetőség fantasztikus rálátással kínál meg bennünket az akkori valóságra -lehetőségünk van mindkettőt sokkal tisztábban látni az ellenpárjával kontrasztba állítva - mert ezek egymás ellenpárjai.
Akkoriban az underground zene nem a könnyűzenei ipar terméke volt - hanem művészet, folyamatos jelenidőben. 
Az A.E. Bizottság jelenetek például hihetetlen élményt nyújtottak a nézők számára - a film így a kor művészetének legmagasabb ismert szintjével találkoztatta őket. Nem a festményeikkel, nem a Bizottság tagok képzőművészetével konfrontálódtak, hanem a zenéjükkel, a szövegeikkel, szavaikkal, dallamaikkal, testmozdulataikkal, hanglejtésükkel, öltözködési stílusukkal, beszédükkel, kinézetükkel - kinyilatkoztatás szintű élmény volt. A felvétel például a "még, még, drágám"-mal, elsöprő üzenet, kinyilatkoztatás egy furcsa, vad és új kultúrából. A férfi a napszemüvegében (feLugossy Laca) verbálisan szexel a különös kinézetű gyönyörű nővel (Koko). Messze túl vannak az ismert valóságon. Ez nem egy "szám". Sokkal több annál. Egy teljesen új világból adnak elő valamit - egy rítust. Forradalmi. Teljesen újszerű. Totális kinyilatkoztatás.
Bódy Gábor először a VHK felvételeket akarta a filmjébe- közben döbbent rá, hogy a Bizottság (is) mennyire fantasztikus, és mennyire tökéletesen illeszkednek a projektjébe - végül a Kamikaze
c. szám saját önkifejezésének eszköze lett, amikor az FMK-ban (Fiatal Művészek Klubja) erre a számra táncol, mit álpap, aki elvégezte a küldetését. Imádta a Bizottságot, mindannyiukat - nagyon örült a velük készített felvételeknek, a "Szerelem" - c számot kétszer is bevágta, a Kamikaze miatt pedig bukfencet vetett feLugossy Laca előtt, és azt mondta, egy egész filmet is tudna vele készíteni. A Bizottság és ezek a fantasztikus művészek még Bódy Gábor, az élvonalbeli művész számára is újak voltak, könnyű hát elképzelni, mennyire volt forradalmi élmény a művészetük, a jelenlétük vibrációja a nagy vásznon a nézők számára. Ez volt a videó Bódy Gábor számára - az eszköz, amivel fel tudta fedezni, meg tudta ragadni és meg tudta mutatni a valóságot - nagyon-nagyon közelről.
Videót alkalmazott azokban a jelenetekben is, amelyekben a rendőrség az álpap utáni nyomozást végzi. Ekkor a videó a maximálisan valósághoz tapasztott képi stílust hozta létre, a fantasztikus közelikkel például, amelyekben az emberek arcbőrén a pórusokat is látni. Micsoda gyönyörű porték ezek! Annyira intenzív módja ez egy ember materialisztikus ábrázolásának, hogy 
szinte azt érezzük, a kamera bántalmazza őket. És ott van az interjú a valódi pappal .. akinek a szemei nincsenek a képen ... olyasmi ez, amit nem igazán lehet elfelejteni ... Akárhány év múlva (és itt 20 évekről beszélünk) látod e színészt, (Hollósi Frigyest), mindig ezt a papot fogod látni benne - ebben a beállításban. Teljesen különleges - de nem azért, mert nem-szokványos ... hanem mert nem is érdekli a szokványosság - nem szokványosság fogalompár, és egyszerűen csak a tökéletes, a legkülönlegesebb beállítást keresi egy-egy felvételhez. Valószínű egyébként, hogy a pap szemei véletlenül kerültek ki a képből, mert túl közelire állították be a videó képét - de akkor is, ilyen véletlenek nem léteznek. Az emberi bűnnek, a fény és az igazság keresésének, a hús és a szellem harcának fantasztikus ábrázolása ez, a földhöz ragadt materializmus vs. a tisztaság keresése. Ami Bosch átszúrt kezű karaktere a kártyázás terén, ugyanaz Bódy szem-nélküli portréja a kihallgatott papról a bűn és a szocializmus terén. Hihetetlen - egyszerűen hihetetlen.
Azt is érdemes még megemlíteni, hogy e jeleneteknél a videó nem egyfajta olcsó technika alkalmazása volt a drága film helyett. Ezeket a jeleneteket direkt videóval akarta felvenni. Ezt a különleges képminőséget akarta. A választott fegyverneme volt itt a videó :)
következő fejezet: Super-8
a cikk fejezetei: